Sose gondoltam volna, hogy ekkora élmény meglesni a féktelen párzásra éhes teremtményeket! Kevéssel napnyugta előtt indultunk, amikor az alkonyati fények bearanyozták a Tiszát. Csendben suhantunk a mozdulatlannak tűnő vízen. Semmi mozgást nem láttunk. Már szinte feladtuk a reményt, hogy a zabolátlan nász nézői legyünk, ám hirtelen az egyik kanyarban rengeteg fehér tollú, fekete fejű madarat pillantottunk meg. Mintha a vízbe akarnák ölni magukat, a folyó felszíne felé sebesen suhantak, majd hirtelen irányt váltottak és ismét fellibbentek a levegőbe. Ekkor már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Valami van ott a víz felett. A perregő, susogó hang egyre erősödött  körülöttünk, és máris az orgia közepébe cseppentünk. Milliónyi hím táncolt a levegőben, s hirtelen odalibbentek egy nőstényhez. Aranyló testük,  hihetetlen sebességgel csapkodó, áttetsző szárnyuk, az utolsó napsugarak csillanása a vízen, feledhetetlenné tette a Tiszavirágzás látványát!

Milyen lények parádéznak ily módon a Tiszán?

A legek versenyébe is jó eséllyel benevezhet a mi tiszavirágunk. Méretében gigantikus, Európa első. Életének rövidségében is minden bizonnyal dobogós, mindössze néhány óra adatott neki. Ínyenceknek viszont nem mondhatjuk őket, legalábbis a gasztronómia területén, hisz az étkezéssel nincs dolguk – életüknek ebben a látványosan repkedő időszakában –, csak a kéjre összpontosítanak  Ám azt nagyon is gyorsan és célratörően teszik. A szárnyaikat a másodperc kétezred részénél is gyorsabban rebegtetve cikáznak a víz felett. A villámgyors párzás közben még az se zavarja őket, ha szó szoros értelmében többen repülnek rá egy mutatós nőstényre. Ám mielőtt rám pirítanának ezen kérészek szakértői, gyorsan leszögezem, hogy e rovarok kifejlett egyedeiről, imágóiról van szó.

Egyébként az igen látványos kérészrajzás valaha igen elterjedt volt, s már az ókor tudósait is lenyűgözte. A többi között Arisztotelész is tanulmányozta őket a Boszporusz környékén. De egy évszázaddal ezelőtt még a Loire, és a Rajna is hemzsegett hasonló kérészektől. Ám manapság – az ember mindent átalakító, lebetonozó hóbortja okán –, csak a mi szőke Tiszánkban és mellékfolyóiban figyelhető meg.

S ha már a tudománynál tartunk: három év csúcspontja, eredménye és talán célja is a kérészek násztánca. Hiszen a nőstények a petéiket a vízbe ejtik, amelyek hamarosan a folyó anyagos partfalába fúrják magukat. A Tisza egy-egy kanyarulatában, akár 7-8 millió kérész-lárva is élhet. Három évig fejlődnek. Közben az iszap szerves korhadékával táplálkoznak és hússzor vedlenek. Mindezt azért, hogy egy meleg, kora júniusi, szélcsendes alkonyati órában előbújjanak. Előbb a hímek kapnak szárnyra, vedlenek még egy utolsót, majd a nőstények is megjelennek készen a párzásra. Sebesen repkedve, akár több ezres tömegként hullámozva, a levegőben párzanak. A hímek élete mindössze eddig tart, bár a nőstényeké se sokkal hosszabb. Peterakás után az ő tetemük is már ott ringatózik a Tiszán.

Évente néhány nap csupán, amikor részesei lehetünk, amint kivirágzik a Tisza. Ám ekkor, mintha szellő rázná meg a cseresznyefát, virágsziromként kavarognak a víztükör felett a csillogó szárnyaikkal e lények, amelyek násztáncának ezúttal mi is csodálói lehettünk.