Evezni indultunk, ám lekvár és templomtúra lett belőle, majd mégis vízre szálltunk, elvesztünk, fennakadtunk, bujkáltunk, végül vízen járni tanultunk. Persze mindezt fényképező masinával a kézben.

Az eredeti terv az volt, hogy behajózzuk kenuval az Öreg-Túr – Petőfi által Kis-Túrként megénekelt – folyónkat. Ám a hűvös, borongós, időnként zivatarral tűzdelt hét végi időjárás átrendezte e tervet.

Budapestről indulva a Bereg tényleg nem egy ugrási távolságra van, még akkor se, ha Nyíregyházáig, sőt, csaknem Vásárosnaményig autópályán roboghatunk. S míg a fővárosban napsütés volt, e vidéket uralta a felhő és a didergető szél. Így az első napon, evezés helyett lencsevégre kaptuk a meseszép templomokat.

Másnap reggelre azonban, mintha megszánt volna minket az ég; napsütés uralta a Tiszát. Így Túristvándiban, a vízimalom melletti Vízimalom Kemping és Panziónál kenut béreltünk. Ám a kanyargós Öreg-Túr próbára tette az evezni, kormányozni tudásunkat. Kerülgettük a vízbe keresztbe bedőlt fatörzseket, a partról behajló fák lombsátra alatt bujkáltunk, s néha szinte el is veszünk alatta. Madarakat bámultunk: vakvarjúkat, szürke gémeket, nagy kócsagokat. Ám egy óra múlva vége lett utazásunknak mert két, vaskos, vízbe bedőlt fatörzs akadályozta a továbbjutást. Tanakodtunk, hogyan mehetnénk tovább!

Végül az igencsak labilis kenuból ki-, és rálépve a vízbe bedőlt fákra,  egyensúlyoztunk. Gondolva, hogy a fatörzsek felett áthúzzuk a kenut. De túl kockázatosnak tűnt a vízen járás, főként fotómasinával a hajóban, így visszafordultunk. Ám így is feledhetetlen élmény volt az Öreg-Túr behajózása, és a dzsungelharc megvívása.