Mit rejtenek a Velencei-tó nádasai?
A Velencei-tóra - ez idáig - strandoló helyként tekintettem, ahová akár munka után is kiruccanhatunk felfrissülni egy tikkasztó nyári délután. S bár jártam a nádasai rejtekében lévő úszólápjában, és csodáltam kilátóból a lenyűgöző madár világát, ám igazán mégsem tudatosult, hogy a nádrengeteg vízi ösvényei is izgalmas élményt kínálhatnak.
Madárlesen a Tisza-tónál
A Tisza-tó kínálta legizgalmasabb élmény, madarakat lesve vízi ösvényeken barangolni. Egy napsütötte délután kenuba szálltunk és csodákat láttunk, fotóztunk! Hajóztunk hófehér tündérrózsák között és a tündérfátyol virágaitól sárgálló hínármezőkön. Láttunk úszkáló szárcsákat, sirályok uralta vízmezőt, ricsajozó lúd sokaságot, halra, békára vadászó nagy kócsagokat, éjfekete szárnyaikat kitárva szárítkozó kormoránokat.
Dzsungelharc a vízen – mezítlábas Notre Dame a földön
Evezni indultunk, ám lekvár és templomtúra lett belőle, majd mégis vízre szálltunk, elvesztünk, fennakadtunk, bujkáltunk, végül vízen járni tanultunk. Persze mindezt fényképező masinával a kézben.
Beregi-Nagy EditOrgián jártunk a Tiszánál!
Sose gondoltam volna, hogy ekkora élmény meglesni a féktelen párzásra éhes teremtményeket! Kevéssel napnyugta előtt indultunk, amikor az alkonyati fények bearanyozták a Tiszát. Csendben suhantunk a mozdulatlannak tűnő vízen. Semmi mozgást nem láttunk. Már szinte feladtuk a reményt, hogy a zabolátlan nász nézői legyünk.
Csak egy nagy, meleg kendő
Háromnegyed órát botladoztunk, csúszkáltunk a sáros földúton a kevéske kenyérrel, kávéval, cukorral, naranccsal, tisztálkodó szerekkel és gyertyával bélelt szatyorral, hogy eljussunk Edit néni tanyájára – az Isten háta mögé. Persze nem is ott van, hanem mindössze 80 km-re a fővárostól. Ám áram, ivóvíz és járható út se vezet oda. Edit néni 75 éves. Két évvel ezelőtt egy zimankós téli délután ismertem meg. Éppen fát aprított...